Zrínyi Miklós

Zrínyi Miklós és a barokk jellemzése

A barokk jellemzés

A 16. század második fele a végvárak (Pl.: Szigetvár) ostromával zajlott. Száz évvel később még

mindig itt tartózkodtak a török seregek. Zrínyi Miklós ezt soha nem nézte jó szemmel, minden

erejével küzdött ellenük. Mivel a Habsburgokra nem számíthatott a törökellenes harcokban ezért

egy önálló nemzeti hadsereget akart létrehozni. Ennek a hadseregnek a népszerűsítésére

példaképekre volt szüksége. Dédapja, a szigetvári hős erre a feladatra tökéletesen megfelelt. Ezért

1645 telén megírta A szigeti veszedelem című művét, ami Szigetvár 1566-os ostromát dolgozza fel.

A mű barokk stílusa felnagyítja a vár elvesztésének jelentőségét és az idősebb Zrínyi szerepét is.

Az író a főhőst a barokk kornak megfelelően ideális keresztényként írja le. Ennek jelei:

- Elismeri, és imádja Istent (”Nem-é én tetüled csináltattam földbül?”).

- Hirdeti a keresztény eszmét – helyesen és eredményesen csak Isten kegyelméből lehet (”S minden

világi jómat vettem kezedbül”, “Mert az én érdemem nálad annyit teszen, | Menny vizet kis fecske

szájába veszen”).

- Mártírságra való készség Isten és a haza érdekében: könyörög a mártírhalálért

Mindegyik jellemvonás megtalálható “Zrínyi imájá”-ban (2. ének), és ezek alapján mondhatjuk

Zrínyiről, hogy Krisztus katonája – atleta Christi.

-->

A hatodik énekben a levélben a várvédők vezére felmenti a királyt a felelősség alól, Szigetvár

elvesztését saját vállára veszi. Ez csak azért történhet meg, mert a barokk eposzban

megengedhetetlen, hogy a főhős ne legyen feltétlenül hűséges és lojális urához. Nem kérdőjelezheti

meg a királyi hatalom döntéseit ugyanúgy, mint ahogy Isten döntéseit sem.

Zrínyi, szemben Szulimánnal, és az iszlámmal, etikai és hitbéli magaslaton áll, a kereszténység

legtisztább lényegét képviseli. Ez egy fontos elem, hiszen a barokk kereszténységet az iszlám vallás

terjeszkedése fenyegeti, ezért a hősnek mindenképpen le kell győznie a gonoszt, a legfőbb

ellenséget, a másik ideológia, a másik vallás egyszemélyes megtestesítőjét: Szulimánt.

Az ellenség “legyőzéséhez” Zrínyinek az elméleti és a gyakorlati tudására is szüksége volt. Az író

Zrínyit emberfeletti erővel ruházta fel: “Száz törököt kézzel maga Zrínyi lever”, és ezt még fel is

nagyítja a szultán megölésével:

“Így mondván derékban ketté szakasztá,

Vérét és életét az földre bocsátá”

Zrínyi halála is az erejét mutatja: semmilyen élő ember nem tudja legyőzni, csupán egy ágyúgolyó,

amely letépi a fejét. Az író harc közben mutatja meg, hogy harcosaival milyen érzelmi közösséget

alkot, így mutatva be az ideális hadvezért, parancsnokot.

Közelharcban Zrínyit a hatalmas testi erő mellett leginkább a gyorsaság jellemezte. Ennek

kifejezésére (katonáival együtt) madártollat tűzött a fejére, így hasonlítva önnön sebességüket a

madarak gyorsaságához.

Szigeti Zrínyi Miklóst többször azonosítják a trójai várvédők vezérével – mindkettőjük rendkívül

erős, isteni támogatást kapnak, lelki és erkölcsi támaszt nyújtanak katonáiknak stb.). A Zrínyiről

szóló, a vitézi öntudat is bemutató epigramma is ezzel a hasonlattal indul:

“Mint Hector Trójának

Úgy én Szigetvárnak

Erős őrzője voltam;”

Az író valószínűleg tisztában lehetett dédapja foltos lelkiismeretével. Ennek a mű során többször is

hangot ad: “Mai nap szépíti minden elmúlt dolgunk”, “rút, mocskos vagyok”. Szigeti Zrínyi dicső

halálával mintegy jóvátette korábbi bűneit. A bűnbocsánathoz még hozzátartozik az az érzés, ami

már a második énekben meg lett fogalmazva: a végzet tudtának rémisztősége.

A Szigeti veszedelem főhőse a barokk eszközök révén olyannyira felnagyult, hogy nem csak a

múltban, hanem a jelenben is példakép lehet.

Kidolgozott érettségi tételek magyar irodalom