József Attila – Téli éjszaka elemzés
• megjeleníti mind a falut, mind a külvárost, gondolati verseinek mindkét színterét
• nincs közvetlenül ideologizált társadalmi mondanivalója: nem szól a paraszt és a
földbirtokos, vagy a proletár és a tőkés ellentétéről, ennél sokkal általánosabb emberi érzés
szólal meg, az együttérzés, sorsközösség-vállalás a földművessel, munkással, mindazokkal,
akik szegényes körülmények között élnek, s akiknek a tél az élet megpróbáltatásainak egyik
legnehezebb időszaka
• már az első versszakban a „légy fegyelmezett” felkiáltással a költő felkészít a hangulatra, s
egyben önmegszólítással rögtön hasonlatossá válik a fogát összeszorító, kiszolgáltatott
emberhez
• egy rövid mondattal: „a nyár ellobbant már” megteremti azt a hangulatot, melyben minden,
ami szép és jó már csak az emlékekben él
• a jelen dermesztő hideg, a kristálytiszta levegőben minden élesen kirajzolódik: „a lég finom
üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág”
• szokatlan jelzős szerkezet a „szép embertelenség”: kifejezi a tökéletes embertelenség
fenséges, ünnepélyes mivoltát
• átlép a valós világ leírásából a lelki tájra, ahol hasonlóképp megdermedt minden
• falusi környezet megjelenítése, nem bontja meg a vers hangulatát, előkészíti a következő
részt, melyben megjelenik az ember, aki igazolja az első versszakban lefestett lelki tájat, az
embertelenség lakója
• a perspektíva ismét kitágul, a költő az éjszakát próbálja teljességében, külső képében és
hangulatában egyaránt megragadni
•
a téli éjszakát a haranghoz hasonlítja: a szív hangja egy harang bánatos kondulását idézi fel,
a téli éjszakát a haranghoz hasonlítja: a szív hangja egy harang bánatos kondulását idézi fel,
mint amikor gyászszertartáshoz harangoznak, hideg vasteste, pedig szokatlan környezet a
meleg emberi szív számára, mely valószínűleg az egyetlen melegség a téli éjszakában
• a telet vasrácsos ajtóhoz hasonlítja, mely az ég sötétjével bebörtönzi a földet, azzal az éggel,
mely nyáron nyitott kapu volt a gyümölcs, a búza és a szalma számára
• „tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka”: a téli éjszaka lényegét bontja ki:
önmagában, saját voltánál fogva tökéletes
• továbbviszi az előző képet és a csend, a némaság lakatként kerül a sötétség ajtajára, és hold
képében jelenik meg az égen „ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra”
• újabb perspektívaváltás, a külváros bemutatása következik
• nem szólal meg a proletárköltő, az emberség hangján szólal meg
• a verszárlatban a lírai szemlélődés alanya saját tulajdonává avatja mindazt, amiről eddig írt,
azonosítja magát a műben megjelenő emberekkel, ezzel sorsközösséget vállalva velük
LETÖLTHETŐ TÉTELEK :
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése