görög líra, lírai műfajok

 

Görög Líra , lírai műfajok

A líra a három alapvető műnem egyike. A szó jelentése eredetileg héthúrú lanton előadott énekre

utal. A görög költészetben kezdetektől fogva két típusa alakult ki: a monodikus líra (egyénileg

mondott, egyéni érzelmet kifejező) és a kardal költészet (közösségi érvényű, közösen előadott).

Alapvető lírai műfajok:

1.) Dal:

Talán a legősibb lírai műfaj, leginkább megőrizte kapcsolatát a zenével és a tánccal. Többnyire

alapvető, egynemű (homogén) emberi érzelemnek (öröm, bánat) kifejezője.

Osztályozása:

1. szerzőiség szerint

a. népdal: Gyakori benne a virág és természet metaforika, melyeknek többnyire szimbolikus,

gyakran erotikus töltete van. Verselése ütemhangsúlyos, leggyakrabban felező nyolcas. Rímelése:

párosrím.

b. műdal:

Az európai költészettörténetben 2 jellegzetes típusa alakult ki:

1. Sanzon típusú: Erős dallamosság, hangulatiság jellemzi.

2. Lied típusú: Filozofikusabb, bölcseleti jellegű, az egyéni érzés a kimondás pillanatában

egyeteme- sül, általános értelművé válik (Goethe)

2. Témája szerint:

a. altatódal

b. bölcsődal

c. nászdal

d. munkadal

2.) Óda:

Ünnepélyes, magasztos hangú költemény. Akkor keletkezik, ha a költő akarata, szándéka, törekvése

megegyezik közösségével, közönségével, de születhet az elszigeteltség fájdalmas lélekállapotában

is; de nem születhet egyetemes érvényű, közösségi érdekű megvilágosodás, illumináció nélkül. A

legősibb költői eszközökhöz, stilisztikai és retorikai eszközökhöz szívesen visszanyúló műfaj. Az

ódában az érzelmi és gondolati elem egyensúlyt tart; az érzelem ereje emeli mind magasabbra a

gondolatot, az értelem pedig korlátok közé szorítja az érzelmet.

Az európai költészettörténetben két típusa alakult ki:

a.) Pindaroszi óda: Ünnepélyesebb, nyelvileg gazdagabb és zaklatottabb, érzelmileg gazdagabb.

b.) Horatiusi óda: Tanító, bölcseleti szándékú.

Az ún. klasszicista korok a horatiusi, a romantikus korok a pindaroszi ódát részesítették előnyben.

3.) Himnusz:

a.) Az óda műfajkörébe tartozó költemény. Az ódától vallásos tematikája, vallásos utalásai

különböztetik meg. Jellegzetes szerkezete már a görög himnuszköltészetben kialakult: A B A

szerkezet (A = odafordulás és megszólítás, a könyörgés tárgyának kifejtése; B = érvelés, a kérdés

részletezése, gyakran hivatkozás az isten, istenek tetteire, életére; A’= a kérés megismétlése). A

XVIII. század közepétől kezdve a vallásos tematikát az isten, istenek személyét gyakran elvont,

nemes eszme helyettesíti.

b.) Egy nemzet, egy közösség azonosságtudatát kifejező, jelképező ének.

4.) Rapszódia:

Az óda műfajkörébe tartozó lírai alkotás. Jellemzője, hogy a gondolati és érzelmi elemek

egyensúlya megbomlik; az érzelmi túlfűtöttségből származik belső feszültsége, a hangnem

izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú sorok, hiányos

mondatok stb. (pl.: Petőfi: Egy gondolat bánt engemet)

5.) Epigramma:

A görög költészetben minden disztichonban írt, feliratra szánt költemény. Mai értelemben

egy gondolat rövid, csattanós formában való kifejtése.

a.) Epitaphium: sírfelirat

b.) Xenia: irodalmi, művészeti tárgyú epigramma

6.) Elégia: a klasszikus antik poétikában minden epigrammánál hosszabb disztichonban írt

költemény tartalmi és hangnemi megkötöttség nélkül. A római költészetben Horatiusnál,

Tibullusnál, Propertiusnál már megjelenik a fájdalmas, lemondó hangulat, mely

későbbiekben a műfaj jellemzője lesz. Az újkori költészet és esztétikai gondolkodás

történetében Schiller 1795-ös A naiv és szentimentális költészetről című tanulmányában

fogalmazza meg az elégikus világlátás lényegét. E szerint elégia eszmény és valóság, ideál

és reál összeütközése a versben, s a fájdalmas, lemondó, borongós hangulatot az okozza,

hogy a valóság erősebbnek bizonyul az eszménynél. Az elégia értékesztétikai

megközelítésben köznapi mértéket meg nem haladó értékek hiányát vagy elvesztését

regisztrálja.

7.)

Ekloga:

Eredetileg pásztori környezetben játszódó, bukolikus költemény. A szó jelentése szemelvény, s arra

utal, hogy Vergilius pásztori költeményei közül tizet választott kiadásra. A műfaj atyja a görög

Theokritosz, akinél még valódi pásztorok dicsérik a természeti szépségeket, a vidéki életet.

Vergilius hősei már álruhás pásztorok, valójában költők, filozófusok, akik a jelennel szemben a múlt

vagy eljövendő aranykort idézik. Ezt a lehetőséget ismeri föl századunk harmincas éveinek második

felében Radnóti Miklós, s teszi a műfajt világképe legfontosabb hordozójává.

GÖRÖG LÍRAI MŰFAJOK LETÖLTÉS