Anton Pavlovics Csehov

TOVÁBBI IRODALOM TÉTELEK LISTÁJA

Anton Pavlovics Csehov : A sirály

A Sirály (1896) című darabnak sincs cselekménye. Tárgya az emberi lét szomorúsága, a remények

és az életcélok széthullása. Csehov műveiben mindenki boldogtalan és magányos.

A szereplők valamennyien zátonyra futott életű emberek. Hiába keresik egymást, a lelkek között

nincs közös érintkezési pont, s így kölcsönösen szerencsétlenné teszik életüket.

A beszélgetések színtere Szorin vidéki birtoka. Ide érkezik rövid nyári pihenésre húga, a híres

színésznő, Arkagyina szeretőjével, a sikeres regényíróval, Trigorinnal együtt. A birtokon él még

Arkagyina 23 éves fia, Trepljov is a jószágigazgató feleségével és leányával. Gyakori vendég

közöttük Dorn, az orvos is.

Az emberek közötti igazi kapcsolat lehetetlenségének leginkább szembeötlő tünete, hogy mindenki

másba szerelmes. Medvegyenko, a havi 23 rubeles szegény tanító Másába szerelmes, de a

jószágigazgató lánya Trepljovért rajong –hiába. Ezért gyászolja önmagát, ezért jár fekete ruhában.

Trepljov menyasszonyának számított már Nyina, a szomszéd földbirtokos félárva leánya. Boldogok

is voltak eddig, de a színészői ábrándokat kereső Nyina váratlanul beleszeret Trigorinba. S

felajánlja neki önmagát. Az emlékbe átadott medalion titkos üzenete: „Ha valaha kell majd neked az

életem, csak gyere és vidd.”

A színésznőt és az írót többéves szerelmi viszony fűzi össze, de most Trigorin hirtelen szerelmes

lesz Nyinába. A jószágigazgató felesége, Polina Andrejevna az 55 éves doktort, Dornt nyaggatja,

hogy vegye magához, de az orvos egyre jobban csodálja a színésznőt.

De nem csupán a viszonzatlan szerelem az általános boldogtalanság forrása, a darab hősei jórészt

önmagukkal is meghasonlott emberek.

A 60 éves Szorin, a birtok gazdája 28 évig szolgált törvényszéken. Most nyugdíjasként csak

kénytelenségből él falun, de nem képes megszokni a vidéki életet. Fiatalkorában író szeretett volna

lenni, de nem lett; szépen akart beszélni, de förtelmesen beszél; mindig meg akart nősülni, de

agglegény maradt. Öregen, rejtegetve érzelmeit, maga is szerelmes Nyina Zarecsnajába.

Nyina mindig menekül hazulról. Apja meg a mostohaanyja vigyáznak rá, nehogy színésznő legyen.

Egyébként vagyontalan, mert apja mindent második feleségére íratott.

Trigorin számára robottá vált az írás kényszere, a legszívesebben csak horgászna.

Trepljov pedig elmúlt már 20 éves, és nem vitte semmire: harmadévesen kikerült az egyetemről, s

most nem tudja, kicsoda, micsoda, hiszen mindenki a nagy színésznő fiát látja benne. Első írói

próbálkozása, merészen újító drámája kudarcot vallott. Ez elkeseríti, s még inkább tudatosítja benne

anyjával szembeni ellentmondásos viszonyát. Haragszik anyjára, mert Trigorin szeretője. Féltékeny

Trigorinra Nyina miatt is, ezért ki akarja hívni párbajra.

Anyja csak unatkozik és féltékeny Nyinára, éppen ezért ingerlékeny. Trepljovval éles szópárbajt

vív, s ez az összecsapás a fiatalember teljes összeroppanásával végződik. A kétségbeesett Trepljov

már előzőleg öngyilkosságot kísérelt meg.

A két év, amely a 3. és 4. felvonást elválasztja, csak tovább mélyítette az emberi sorsok tragédiáját.

Mása a tanító boldogtalan felesége lett. Dorn külföldi utazgatással menekült Szorin felesége elől.

Nyina megszökött hazulról, s beállt színésznőnek, majd összeállt Trigorinnal; gyerekük is született.

A csalódott Nyinának nem sikerült hírnevet szereznie, vidékre került. Trepljovval sohasem volt

hajlandó találkozni, csak később küldözgetett neki leveleket, „Sirály” aláírással. Apja és mostohája

kitagadta, hallani sem akarnak róla.

A 4. felvonásban ismét együtt vannak a korábbi szereplők: Szorin betegsége miatt jönnek most a

birtokra. Pár percre visszatér a színhelyre Nyina is, hiszen mindig úgy vonzotta valami ehhez a

tóhoz, akár a sirályt.

Trepljov széttépi kéziratait, és főbe lövi magát, a színfalak mögött. A befejezésben van valami

ironikus: a dörrenés hangjára ugyan összerezzen a színpadon kártyázó társaság, de más nem

történik, marad minden a régiben. „Szétrobbant egy éteres üveg” –mondja Dorn rejtélyesen. Még

Arkagyinának sem árulják el az igazat. Az orvos megjegyzése jelképesen is felfogható: megszűnt

létezni egy mások számára nem sokat jelentő ember, mintha valóban egy palack hullott volna

darabokra.

A sirály Nyina számára a boldogságot, a szabadságot jelképezi, ugyanakkor megsebzett életét,

Trigorin által eldobott szerelmének kudarcát is. Trepljov szemében az általa lelőtt sirály későbbi

öngyilkosságát sejteti. Mikor Nyina lába elé teszi az élettelen madarat, ezt mondja neki:

„Nemsokára ugyanígy megölöm magamat is.” Trigorinnak egyszerű novellatéma a sirály, és maga

Nyina is.

A 4. felvonásban Trigorin már ugyanúgy nem emlékszik megunt szeretőjére, Nyinára, mint ahogy

teljesen megfeledkezett arról, hogy két évvel korábban kitömette a lelőtt madarat.

Ábránd és valóság ellentmondását jelképezi a két évvel korábban felépített és már semmire sem jó

színpad.

Az emberek közötti kapcsolatok hiábavalóságát érzékelteti több helyen is a sajátos csehovi

dialógusképzés. A szereplők alig-alig figyelnek egymásra. Ezért szokás ezeket a párbeszédeket

„párhuzamos monológoknak” nevezni