Berzsenyi Dániel tétel

A mű első változata 1796-ban keletkezett, végső formáját 1810-ben nyerte el.

A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, tőle kölcsönözte a strófaszerkezetet is (alkaioszi).

A vers szervezőelve: két idősíkot szembesít egymással – - múlt és jelen képei sorjáznak.

Kulcsszava: az erkölcs – a régi (tiszta) és a mostani (megromlott). Ez az oka a nemzet

hanyatlásának.

I. 1.vsz.

Már az első sor megszólítása (”Romlásnak indult hajdan erős magyar”) kijelöli a témát:

most és jelen szembeállítását.

A szemrehányó két kérdés figyelmeztet a jelen magyarjainak felelősségére.

(Nem látod… Nem látod…?)

II. 2-6.vsz.

Majd a múlt képei következnek 5 versszakon keresztül:

A múltból dicső, értékes példákat sorol fel – kp.i motívuma Buda várának helyt állása–

A múlt vérzivataros volt, külső és belső harcoktól terhes, Budáért sok vér hullt, nem volt könnyű, de

a vár ellenállt az ostromoknak, tatárnak, töröknek, belső pártviszályoknak, testvérharcoknak

(ezerszer véreidet magad tiportad, sok ádáz ostrom, vad tatár, ostromló török, Zápolya öldöklő

százada, szent rokonvérbe feresztő…) – mert az erkölcs még a régi volt.

A témát a 11-13.vsz-ban folytatja.

Büszke öntudattal – patetikusan – sorolja a múlt dicső nagyjainak nevét: Attila, Árpád

A múlt a kemény helytállás, a tiszta, nemes erkölcs, a harcra és tettre kész, serény magyarság

szimbólumává válik.

III. 7-10. vsz

Mindezek ellenpólusaként hangzik fel a komor tölgy-hasonlat: a jelen a lassú halál, a pusztulás

kora.

Mindennek okaiként a következőket hozza fel:

- belső gyengeség

- a jelen elpuhult nemzedéke

- a tiszta erkölcs hiánya

- a henyeség

- a nyelv feledése, idegenek majmolása

IV. 13-14.vsz.

A szerehányó hang elégikusra vált:

fájdalmasan kiált fel, amikor a történelem, a sors kiszámíthatatlan körforgásáról ír.

Ez teszi a hajdani nagyot (Ilion, Karthago, Babylon) semmivé – s ezzel a nemzethalál vízióját vetíti

előre.

Befejezése pesszimista.

Hangnem: A versben mindvégig megtartja a prófétai szerepet, hangnemet.

E/2. személyben int, figyelmeztet, kárhoztat.

Klasszicista és romantika felé mutató vonásai:

- A műben nagy számban fordulnak elő a klasszicizáló, antik műveltségre utaló kifejezések

(sybarita, Herkules, Ilion stb.)

Erre utal a versforma is (alkaioszi stófák).

- Ám a romantika felé mutat az erőteljes nyelv (”energiás szavak”),

a romantikus túlzások,

a meghökkentő metaforák.

TÉTELEK LETÖLTÉSE:

Berzsenyi Dániel : A magyarokhoz elemzés
Berzsenyi Dániel : Életpálya
Berzsenyi Dániel : Verselemzések


Kidolgozott érettségi tételek magyar irodalom 2011