Ady Endre, a XX. századi líra

TOVÁBBI IRODALOM TÉTELEK LISTÁJA

Egy XX. Századi lírai mű bemutatása:

Ady Endre helye a század költészetében: Ady Endre (1877-1919) 1877-ben született Érmindszenten, református, kisnemesi hagyományú családban. Zilahon járt gimnáziumba. Debrecenben jogot tanult, de nem fejezte be, hanem újságíró lesz. Kisvártatva megjelenik első kötete „Versek” címmel. Nemsokára kiderül, hogy halálos beteg, vérbajos.

Nagyváradon lesz újságíró a Nagyváradi Naplónál, amely korának egyik legnagyszerűbb lapja. Újságíróként sikereket ér el, megjelenik újabb verseskötete, a „Még egyszer”. Nagyváradon találkozik szerelmével, Diósy Ödönné Brüll Adéllal, azaz Lédával. Léda révén kijut Párizsba, és a város felszabadító hatása folytán megjelenik újabb verseskötete, az első igazi Ady-kötet, az „Új versek” 1906-ban. Ez a kötet gyökeres fordulatot jelent a magyar költészetben, a magyarságról alkotott képben. A XX. Század költészetének nyitánya.

A versek bemutatása: Az „Új versek” cím nélküli nyitódarabja: Góg és Magóg fia vagyok én

Góg és Magóg fia vagyok én

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke Híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégiscsak száll új szárnyakon a dal

S ha elátkozza százszor Pusztaszer

Mégis győztes, mégis új és magyar.

A vers Ady új költői magatartását, magyarságképét is tartalmazza. A vers hőse bezárva érzi magát a Kárpátok által, de nem tud kitörni, még sírni is tilos Magyarországon. Verecke útján jött a honfoglalókkal, de most nyugatról akar betörni, mert új daloknak jött el az ideje. Pusztaszer, azaz az ősi Magyarország elpusztítja, aki újat akar, de a vers hőse mégis harcba száll, mert így is magyar.

A versre élesen ellentétes két pólus jellemző: a költő és Pusztaszer ellentéte. A költő honfoglaló és újító, Kelet és Nyugat egységét hirdeti, hatalmas erejű, fegyvere a dal, és magyar, győztes. Ezzel szemben Pusztaszer a honfoglalásra hivatkozik, magát keletinek hirdeti, gyűlölködik, eltapos, durva, látszólag felülkerekedik.

A költő azonban mégis dalol új hangon, mert ő az igazi magyar, az ő oldalán az igazság.

A vers óriási botrányt keltett, megadta az új költészet alaphangját.

Magyarország újfajta ábrázolása teljesen kifejtett formában megjelenik az Ugar-versekben, amelyek közül az egyik A Tisza-parton

Jöttem a Gangesz partjairól

Hol álmodoztam déli verőn

A szívem egy nagy harangvirág

S finom remegések: Az erőm

Gémes kút, malom alja, fokos,

Sivatag, lárma, durva kezek,

Vad csókok, bambák, álom-bakók

A Tisza-parton, mit keresek?

A vers hőse szólal meg, az első versszakban arról, hogy a Gangesz partjairól jött, ott kellemes volt, erre utalnak a kifejezések: álmodozás, szív, harangvirág, finom remegések. A második versszak csupa névszóból áll: fokos, sivatag, durva kezek, hogy a Tisza-part, mint Magyarország szimbóluma csupa rosszat, barbárt jelentsen. A vers ama verseknek a rokona, amelyek témája az idegen földre került ember, vagy virág sorsa, amelyet megöl az idegenség, a hideg, a barbár világ: ilyen vers például Janus Pannonius „Egy dunántúli mandulafáról” című verse: a mandulafa kivirágzik a barbár tájon, de a Pannon tájon még túl korán van, hiszen a késői fagyok el fogják pusztítani a szépséget. Janus Pannonius is a barbár Magyarországról, és a költészetről, illetve azok ellentétéről beszél, csak az Ady-vers sűrítettebb.  A vers két versszaka élesen ellentétes értéktartalmú, tehát a vers értékszembesítő vers, és szabályos tükrözésnek tekinthető. Petőfi Magyarországa jelenik meg, de a megváltozott világgal együtt megváltozott értéktartalommal.

Az Ugar-versek másik példája A magyar Ugaron című vers.

Elvadult tájon gázolok

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmult virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed,

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.

A versben az Ugar Magyarország szimbóluma. Az ugar szót először Széchenyi használta Magyarországra, hogy kifejezze elmaradottságát, műveletlenségét. Ez az Ugar gazzal és dudvával van tele, elpusztítja a szépet és a jót, és a vers hősét is, aki a „régmult virágok illatát” keresi. Azaz a föld termékeny, valaha jó volt itt, de minden tönkrement.  Így a vers idő- és értékszembesítő vers: a jelen reménytelen, hiába a szépséget kereső hős, a hiábavalóságot mutatja a kacagó szél is, amely a kilátástalan helyzetet jeleníti meg.

A versben a táj csak a kifejezni akart világképet szimbolizálja, semmi kapcsolatban nincs a valósággal, csak elemenként feleltethető meg.  A két világ ellentétes hangulata és értékrendje az ellentétes elemekből áll össze. Ilyen például az elvadult tájjal szemben az „én” , és az ős, buja föld.

A versek hatása, üzenete: A versek megváltoztatták a Magyarországról alkotott képet: nagy vihart kavartak, mert a negatív értékelést a kortársak zöme nem akarta elfogadni. Az Ady utáni generációk innen merítették a magyarság-felfogásukat.  Ady Kelet-Nyugat felfogása ma is példamutató.

Arany János költészete

Ágnes asszony (1853.):
A népi témához adekvát (=illik) a verselés, a felező nyolcas. Csak a refrént írja anapesztusokban, fölidézve ezzel az antik siratóénekeket. A refrén ily módon az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért. Arany ily módon beilleszti balladáját az irodalom azon meghatározó vonulatába, mely szerint a művészet igazi célja a könyörgés artikulációja a kegyelem jegyében.
A bűn értelmetlensége tükröződik a büntetés ill. a bűnhődés folyamat értelmetlenségében. Ágnes asszony a Danaida-sors megtestesítője és újkori példázata. De míg az antik monda alakjai föloldozást nem kapnak, a keresztény–kálvinista Arany világképében mi csak a bűnhődés fázisát, annak végpontjáig követjük nyomon, a lehetséges folytatás, a kegyelem gesztusa már túl van a vers világán. Arany kivételes lélektani hitelességgel ábrázolja az elme tisztánlátásáért folytatott küzdelmet, az állandó önreflexiót, mely paradox módon már szimptómája az elme megbomlásának. Hatásosan él a folyamat bemutatásában a poliszémák (=több jelentésű szó) és a homonímák (=azonos alakú szó) stilisztikai lehetőségeivel.

Tetemre hívás (1877.):
A bűn az élet játékként való felfogása, ezért bűnhődik Benő és Kund Abigél is. A bűnhődés folyamata, ill. a büntetés a korábbi balladáknak megfelelően történik. A történet nagyobb részét azonban az apa kérlelhetetlen igazságkutatása teszi ki, s e bizonyosságkeresésben hasonlóságot mutat fel fiával is. Talányos Arany viszonya az apához, hiszen értelmezhetjük úgy, hogy a világ nem épülhet bűnre, nem maradhat megtorlatlanul az erkölcsi világrend megsértése, ugyanakkor a se istent se embert nem ismerő magatartásban van valami démonikus és erkölcsileg kérdéses is. A Tetemre hívás az egyik legtudatosabban megalkotott ballada. A fölütés nem csupán a helyszín bemutatása és propozíció, hanem egyúttal dantei rájátszás is, az eltévedtség és zűrzavar tárgyiasítása is. A helyszín és a nevek kiválasztása az általánosító jellegen túl az akusztikus hatás függvénye, mint ahogy ezt erősítik a tudatosan kiválasztott régies kifejezések is. A vers zeneiségét az egyik legdallamosabb versláb, a daktilus biztosítja. Ezeket hol megtorpantja, hol fölgyorsítja Arany.

Éjféli párbaj

Tengeri-hántás (1877.):

A népi témájú ballada sajátossága, hogy benne Arany a ballada műfaji keletkezéstörténetét is bemutatja; az elbeszélő feladata, hogy kukoricahántás közben szórakoztassa a résztvevőket, ugyanakkor erkölcsi tanítást is adjon a fiataloknak. A megesett lány konvencionális története Arany erkölcsi felfogásának szigorodásáról tanúskodik, s a bűnértelmezés a lavina-effektus már megismert módszerén alapul. A strófák 5. sora vagy jelképesen értelmezi a történetet, vagy kapcsolatot teremt a hallgatósággal, hangulatilag erősítve föl a történetet. A büntetés most is az elme megbomlása, a hallucináció és vízió, s ennek következménye a halál.

ARANY JÁNOS TÉTELEK LETÖLTÉSE:

• A Walesi Bárdok
• Epilógus elemzése
• Arany János balladái
• Arany János lírája a szabadságharc után
• Arany János balladaköltészete
• A Toldi és a Toldi estéjének az összehasonlítása
• Életpályája

Babits Mihály költészete

HUSVÉT ELŐTT

A Húsvét előtt cím a föltámadást, a béke eljövetelének reményét ígéri. A világháború alatt az

emberi élet, a humanista értékek védelme érdekében tiltakozott az élet- és értékpusztítás ellen. A

költemény szabad versre emlékeztető rapszódia, mely az expresszionizmus felé közeledést mutatja.

A szenvedély szétfeszíti a formákat, s a vers a gondolatok és érzelmek hullámzását követve

hosszabb ill. rövidebb rímtelen sorokra tagolódik.

Ritmusa is idegesen nyugtalan: inkább a hangsúly, mint az időmérték visz lendületet a sorokba.

Zaklatott, egymásba indázó mellékmondatokból felépülő hatalmas versmondat a költemény első,

nagyobb része. A merész igazság kimondásának félelme vissza-visszarettenti, eltéríti a költőt eredeti

mondanivalójától, de a fokozódó belső kényszer végül is legyűri félelmét, s vállalva minden kint,

mégiscsak kimondatja vele azt, amit a hosszú vers elején akart kikiáltani, miszerint elég, béke

legyen végre. A versnek ez a legfontosabb üzenete: a háborús uszítással szemben a béke bátor, soksok

más, merésznek számító gondolatot, új és új motívumot sodor magával a viaskodó, az

akadályokat legyőző erkölcsi erőfeszítés.

Négyszer tér vissza ugyanaz a szenvedést is vállaló feltételes mellékmondat egy visszarettenő,

megszakított főmondat kezdetével. Ezek teremtik meg a rendet, vagyis ezek alkotják a vers

gerincét. A mellékmondat (”akkor is”) folytatása első ízben még csak önbiztatás, nem a végső

gondolat világgá kiáltása. Addig minduntalan nekigyürkőzve az erkölcsi parancs kikerülhetetlen

kötelességének, felidézi a háború embertelenségét, melynek visszatérő szimbóluma egy

Vörösmarty-műből kölcsönzött elem. Nem a szerelmet, embert, életeket pusztító háborús sikereket

ünnepli a vers, hanem azt, aki először ki meri mondani a “béke” szavát. A lírai én annyi késleltető

előkészület után végül maga mondja ki először ezt a szót egy zsúfolt jelzőbokorral kiemelve és

felnagyítva a béke mindent megváltó erejét.

Miután a “szabadító, drága szó” végre elhangzott, a könnyed, magyaros dalforma jelzi a lélek

viharainak elcsitulását: dallamos, kétütemű hetes és hatos sorok váltakozása hirdeti az általános

megbékélést, megbocsátást, a tavaszi újjászületést. A félrimek csengése a húsvéti feltámadási ünnep

alleluját hirdető harangszavát idézi, a mondatok és a ritmikai egységek egybeesése pedig a rendet,

az áhított békét sejteti, ígéri.

Hatását fölerősítik a régi klasszikusokra, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi s Ady költeményeire való

“rájátszások”.

TÉTELEK LETÖLTÉSE :

Babits Mihály életpálya
Babits Mihály : Jónás könyvének elemzése
Babits Mihály : 30 évek lírája
Babits Mihály : Husvét előtt
Babits Mihály prófétai szerepvállalása

Kidolgozott érettségi tételek magyar irodalom 2011

görög líra, lírai műfajok

 

Görög Líra , lírai műfajok

A líra a három alapvető műnem egyike. A szó jelentése eredetileg héthúrú lanton előadott énekre

utal. A görög költészetben kezdetektől fogva két típusa alakult ki: a monodikus líra (egyénileg

mondott, egyéni érzelmet kifejező) és a kardal költészet (közösségi érvényű, közösen előadott).

Alapvető lírai műfajok:

1.) Dal:

Talán a legősibb lírai műfaj, leginkább megőrizte kapcsolatát a zenével és a tánccal. Többnyire

alapvető, egynemű (homogén) emberi érzelemnek (öröm, bánat) kifejezője.

Osztályozása:

1. szerzőiség szerint

a. népdal: Gyakori benne a virág és természet metaforika, melyeknek többnyire szimbolikus,

gyakran erotikus töltete van. Verselése ütemhangsúlyos, leggyakrabban felező nyolcas. Rímelése:

párosrím.

b. műdal:

Az európai költészettörténetben 2 jellegzetes típusa alakult ki:

1. Sanzon típusú: Erős dallamosság, hangulatiság jellemzi.

2. Lied típusú: Filozofikusabb, bölcseleti jellegű, az egyéni érzés a kimondás pillanatában

egyeteme- sül, általános értelművé válik (Goethe)

2. Témája szerint:

a. altatódal

b. bölcsődal

c. nászdal

d. munkadal

2.) Óda:

Ünnepélyes, magasztos hangú költemény. Akkor keletkezik, ha a költő akarata, szándéka, törekvése

megegyezik közösségével, közönségével, de születhet az elszigeteltség fájdalmas lélekállapotában

is; de nem születhet egyetemes érvényű, közösségi érdekű megvilágosodás, illumináció nélkül. A

legősibb költői eszközökhöz, stilisztikai és retorikai eszközökhöz szívesen visszanyúló műfaj. Az

ódában az érzelmi és gondolati elem egyensúlyt tart; az érzelem ereje emeli mind magasabbra a

gondolatot, az értelem pedig korlátok közé szorítja az érzelmet.

Az európai költészettörténetben két típusa alakult ki:

a.) Pindaroszi óda: Ünnepélyesebb, nyelvileg gazdagabb és zaklatottabb, érzelmileg gazdagabb.

b.) Horatiusi óda: Tanító, bölcseleti szándékú.

Az ún. klasszicista korok a horatiusi, a romantikus korok a pindaroszi ódát részesítették előnyben.

3.) Himnusz:

a.) Az óda műfajkörébe tartozó költemény. Az ódától vallásos tematikája, vallásos utalásai

különböztetik meg. Jellegzetes szerkezete már a görög himnuszköltészetben kialakult: A B A

szerkezet (A = odafordulás és megszólítás, a könyörgés tárgyának kifejtése; B = érvelés, a kérdés

részletezése, gyakran hivatkozás az isten, istenek tetteire, életére; A’= a kérés megismétlése). A

XVIII. század közepétől kezdve a vallásos tematikát az isten, istenek személyét gyakran elvont,

nemes eszme helyettesíti.

b.) Egy nemzet, egy közösség azonosságtudatát kifejező, jelképező ének.

4.) Rapszódia:

Az óda műfajkörébe tartozó lírai alkotás. Jellemzője, hogy a gondolati és érzelmi elemek

egyensúlya megbomlik; az érzelmi túlfűtöttségből származik belső feszültsége, a hangnem

izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú sorok, hiányos

mondatok stb. (pl.: Petőfi: Egy gondolat bánt engemet)

5.) Epigramma:

A görög költészetben minden disztichonban írt, feliratra szánt költemény. Mai értelemben

egy gondolat rövid, csattanós formában való kifejtése.

a.) Epitaphium: sírfelirat

b.) Xenia: irodalmi, művészeti tárgyú epigramma

6.) Elégia: a klasszikus antik poétikában minden epigrammánál hosszabb disztichonban írt

költemény tartalmi és hangnemi megkötöttség nélkül. A római költészetben Horatiusnál,

Tibullusnál, Propertiusnál már megjelenik a fájdalmas, lemondó hangulat, mely

későbbiekben a műfaj jellemzője lesz. Az újkori költészet és esztétikai gondolkodás

történetében Schiller 1795-ös A naiv és szentimentális költészetről című tanulmányában

fogalmazza meg az elégikus világlátás lényegét. E szerint elégia eszmény és valóság, ideál

és reál összeütközése a versben, s a fájdalmas, lemondó, borongós hangulatot az okozza,

hogy a valóság erősebbnek bizonyul az eszménynél. Az elégia értékesztétikai

megközelítésben köznapi mértéket meg nem haladó értékek hiányát vagy elvesztését

regisztrálja.

7.)

Ekloga:

Eredetileg pásztori környezetben játszódó, bukolikus költemény. A szó jelentése szemelvény, s arra

utal, hogy Vergilius pásztori költeményei közül tizet választott kiadásra. A műfaj atyja a görög

Theokritosz, akinél még valódi pásztorok dicsérik a természeti szépségeket, a vidéki életet.

Vergilius hősei már álruhás pásztorok, valójában költők, filozófusok, akik a jelennel szemben a múlt

vagy eljövendő aranykort idézik. Ezt a lehetőséget ismeri föl századunk harmincas éveinek második

felében Radnóti Miklós, s teszi a műfajt világképe legfontosabb hordozójává.

GÖRÖG LÍRAI MŰFAJOK LETÖLTÉS