A 20. század első évtizedeinek magyar irodalma; a Nyugat jelentősége
A hivatalos, konzervatív folyóiratok egyeduralmát Kis József (1843-1921) lapja, A Hét (1890-től)
törte meg.
1900-ban alakult meg a Társadalomtudományi Társaság, s megindította a Huszadik Század című
orgánumát (1900-1919). Ez maga köré gyűjtötte a független, radikális értelmiség tagjait. Rövidebb
életű, kisebb szépirodalmi folyóiratok jelezték a „modern” fiatal írók jelentkezését. Ilyen volt a
Magyar Géniusz (1892-1903), melynek felelős szerkesztője Osvát Ernő lett. Ugyancsak Osvát
szerkesztette az 1905-ben alapított Figyelőt is.
A Nyugat című folyóirat első száma 1908. január 1-jén látott napvilágot, és 34 éven át –Babits
Mihály haláláig (1941)- a magyar irodalom legmeghatározóbb központja volt. Főszerkesztőként
Ignotus (Veigelsberg Hugó; 1869-1949), a jelentős kritikus, hírlapíró jegyezte, szerkesztői Fenyő
Miksa (1877-1972) és Osvát Ernő (1876-1929) lettek. Osvát kritikus volt, így ítéleteiben nem volt
részrehajlás vagy féltékenység. Halála után adták ki barátai Az elégedetlenség könyvéből című, 90
lapból álló aforizmagyűjteményét, Ignotus előszavával. (Az aforizma rendkívül tömör, csattanós
vagy paradox formában megfogalmazott általános érdekű gondolat, erkölcsi igazság,
életbölcsesség)
A Nyugatot egyedül Osvát Ernő szerkesztette. Elolvasott minden beküldött kéziratot, és
kiválasztotta az értékes írásokat. Csak a tehetséget nézte, nem a politikai pártállást. A folyóirat címe
egyben programot és kihívást is jelentett. Céljának tekintette a magyar irodalomnak a nyugati nagy
irodalmak színvonalára emelését.
A Nyugat ellenzői a Nagyváradon 1908-ban megjelent Holnap című antológiával léptek először.
Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka János, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka új
látásmódot képviseltek, és a Nyugatban valódi nemzeti veszedelmet láttak.
Mindezek ellenére a folyóirat tekintélye fokozatosan emelkedett. A Nyugat kritikusai közé tartozott:
Ignotus, Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Lukács György. A folyóirat folyamatosan megjelent a
világháború éveiben, és túl is élte azt. Osvát halála után 1929-ben bekövetkezett halála után Babits
Mihály határozta meg a Nyugat szellemét, irányvonalát. 1929-től 1933-ig Móricz Zsigmonddal
együtt szerkesztette a lapot, 1933-tól pedig Gellért Oszkár (1882-1967) volt segítségére. Babits
halála a Nyugat halálát jelentette, de csak részben, mert az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar
Csillag (1941-1944) külsőleg változatlan formában, a Mikes emblémát is megőrizve a nagy előd
folytatásának tekinthető. A húszas években a második-, a harmincas években a harmadik nemzedék;
és a folyóirat összetartó erejének csökkenése jelentős.
Első nemzedék: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka
Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Nagy Lajos,
Szabó Dezső, Szép Ernő, Szomory Dezső, Tersánszky Józsi Jenő.
Második nemzedék: Erdélyi József, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Fodor József,
Hunyady Sándor, Illés Endre, Kuncz Aladár, Márai Sándor, Németh László, Cs. Szabó László.
Harmadik nemzedék: Jékely Zoltán, Kálnoky László, Képes Géza, Vas István, Weöres Sándor,
Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Bálint György, Halász Gábor, Szentkuthy Miklós, Szerb Antal.
A Nyugatot később már a szimbolizmus, impresszionizmus és a naturalizmus jellemezte.
Kassák Lajos (1887-1967) két folyóirata, A Tett (1915-1916) és a Ma (1916-1925). A körülötte
felsorakozó írók szembefordultak a művészeti, irodalmi hagyományokkal és a kortárs irodalommal,
támadták a Nyugat szimbolizmusát.
Ady Endre
Költészete egy új korszakot jelent irodalmunkban. 1877-ben született Érmindszenten, anyja Pásztor
Mária (polgár), apja Ady Lőrinc (nemes). A család egészen a bocskoros nemesi rangig süllyedt.
Iskolái: Érmindszent, nagykárolyi piarista gimnázium, Zilah (1892): Wesselényi Miklós Református
Kollégium. Itt írta a Vén diák üdvözlete című versét.
Első költeményét Kossuth emlékére írta; a Szilágy című lapban jelent meg.
Zilahon kevés tanulással jó eredményeket ért el, mivel sokat olvasott. Megismerte Jókait, Jósikát,
Eötvöst, és Kemény Jánost is. Szerette Petőfit és Vörösmartyt is. 1896-ban leérettségizett, majd a
debreceni jogi akadémiára iratkozik be, ahol különböző lapokkal foglalkozik. (Debreceni Főiskolai
Lapok, Debreceni Ellenőr, Debreceni Hírlap)
Erősen hatott rá Friedrich Nietsche, a német filozófus. Adyban sokan a lázadót látták, Később már
tudását folyóiratokból, nem könyvekből szerezte.
1899-ben Nagyváradra kerül, és a Szabadság című lap munkatársa lesz. Itt ismerkedett meg Nagy
Endrével, és Bíró Lajossal. Jól érezte magát, azonban politikai nézeteltérései miatt kilépett a laptól.
A Napló kötelékébe lépett.
Ekkor ismerkedett meg egy szifiliszes táncosnővel, akitől el is kapta a betegséget. Erről szól egy
novellája: Mihályi Rozália csókja. Megismerte azonban az igazi szerelmet is: Diósy Ödönné Brüll
Adél személyében, akit Léda asszonyként emlegetett. Ez az asszony emelte ki a nagyváradi
kisvilágból, és mutatta meg neki Párizst.
1904 Hosszas készülődés után Párizsba megy, ahol Léda átsegítette a kezdeti nehézségeken.
1905 Budapestre megy, és a Budapesti Naplóhoz kerül, melynek főszerkesztője Vészi József volt.
1906 Megjelent az első igazán fontos kötete: Új Versek. Nagy ellenállással fogadták. Sokan
erkölcstelenséggel és hazafiatlansággal vádolták, szimbolizmusa miatt. A támadások elől Párizsba
menekül, s innen küldözgeti verseit a Budapesti Naplónak.
1907 Hazatérve anyagi gondjai támadnak, ezért nem mehet vissza a Budapesti Naplóhoz, mert az
idegen kezekbe kerül. Új kötete: Vér és arany. Révész Béla a Népszava irodalmi rovatvezetője a
barátja volt. A költő első forradalmi versei: Dózsa György unokája, Csák Máté földjén.
1908 Haláláig a Nyugat főmunkatársa lesz, és a Holnap társaság megalapításában is részt vesz.
1909 Kiadják második kötetét, amely tartalma miatt barátai közül sokan ellene fordulnak. A duk –
duk affér című művét az Új Idők című lapban jelenteti meg. Csizmadia Sándor támadásaira a
Küldöm a frigyládát című versében válaszolt.
Bohém életet élt, de sokszor hazament édesanyjához. Sokat utazott, s kezdett enyhülni a Lédaszerelem.
Könyvei: Az illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1909), A Minden – Titok versei
(1910), A menekülő Élet (1912), A maguk szerelme (1913), Ki látott engem (1914).
Lédával kapcsolata megszakadt. (Valaki útra vált közülünk, Elbocsátó szép üzenet) Ady egy 16 éves
távoli rokona, Boncza Berta, sokat levelezett vele. 1915-ben összeházasodtak, és a lány Csucsai
kastélyában éltek. Bár nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, az örökségből még a háború alatt is jól
éltek.
Ady magyarsággal kapcsolatos verseit még a Nyugat is félt közreadni.
1918 Halottak élén (új kötet)
1923 Utolsó hajók (a kimaradt verseket tartalmazza)
Üdvözlet Győzőnek (utolsó verse, a Nyugatban jelent meg, halála után)
A Vörösmarty Akadémia ülésén elnök lett, de beszédét nem tudta elmondani, és 1919-ben meghalt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése